Consolation No. 3.
Amikor a melléknevek, jelzők, igék, főnevek hiába rendeződnek mondatokká, már nem tudják visszaadni, amit valójában érzel, akkor jön el a zene ideje. Egy futam a zongorán, éppen csak szellőnyi hangzás, könnyű billentés. Lento placido, lassú nyugalom. Gyűjtöm magamban mások élményeit, reakcióit. Próbálom megérteni egyiknél a haragot a munkahelyi rossz kedvért, másiknál az áskálódás mindent megmételyező… Tovább »
Vedd úgy, hogy a tangó egy kényelmes fotel, abból se szeretnél felállni – mondta nekem minap kedves tanárom, miután már sokadszor pirított rám, mert folyton-folyvást kihátráltam az ölelésből. Persze, nem is lennék nőből, ha nem kezdtem volna berzenkedni a megállapítástól. Naná, magamban, mert egy tanerővel mégse vitatkozzon az ember. Pláne nem óra közepén, és pláne… 