Az év utolsó óráiban azon töprengek, mi könnyes, szépet, összegzőt írhatnék az elköszönő 2016-ról. Sok minden történt, több jó, mint rossz (bár a rosszak súrolták olykor a tragédia határát is), de ezúttal nem tudom kordában tartani a gondolataimat, és e téma köré terelni. A képemen ott van egy boldog vigyor, ami már 2017-nek szól, abban… Tovább »
66
Az év utolsó óráiban azon töprengek, mi könnyes, szépet, összegzőt írhatnék az elköszönő 2016-ról. Sok minden történt, több jó, mint rossz (bár a rosszak súrolták olykor a tragédia határát is), de ezúttal nem tudom kordában tartani a gondolataimat, és e téma köré terelni. A képemen ott van egy boldog vigyor, ami már 2017-nek szól, abban… Tovább »
Imádom mostanában a budapesti éjszakákat. Tangóóráról, milongáról haza felé tartva, szegfűszeg és fahéj illata lengi be az utcákat. Sokszor azon kapom magam, hogy mit sem törődve pirosra fagyott orrommal, szipákolok bele a levegőbe. Eltérülnek a lépteim, amíg meg nem találom a forrást, az utcán kondérban gőzölgő forralt bort. Akik ismernek, tudják, hogy az illat számomra… 
Vedd úgy, hogy a tangó egy kényelmes fotel, abból se szeretnél felállni – mondta nekem minap kedves tanárom, miután már sokadszor pirított rám, mert folyton-folyvást kihátráltam az ölelésből. Persze, nem is lennék nőből, ha nem kezdtem volna berzenkedni a megállapítástól. Naná, magamban, mert egy tanerővel mégse vitatkozzon az ember. Pláne nem óra közepén, és pláne… 
Nézem a tükörben a testem. Egy bibircsók és egy heg balra. Meg jobbra, még gyerekkorból, egy kapálási kísérlet varratnyomai. Átvágott hasfal, a gyermekem nagyon gyors akart lenni, beszorult. Úgy rohantak velem a műtőbe. Aztán a pörkölt, galuska, uborka ebéd-kombót hallva az altatós doki majdnem sztrájkba lépett. De muszáj volt megszegni a szakma szabályait, ha nem… 