2017. március 7-én repülőre ülünk. Egy lelkes tangós csipet-csapat repüli át az óceánt, hogy belekóstoljon a Buenos Aires-i tangó világába. Öt hónap még, de mindennap azon veszem észre magam, hogy reggel, délben, este, bármely időpontban, bármely szituációban, be-bevillan az ÚT. Mert ez nekem maga a nagybetűs kaland.
Gondolatban csomagolok. A 23 kilogramm az óceánon túlra, egy hónapra vajon sok vagy kevés, ha tangós ruha, cipő is a cucc része. Igazából jobban izgulok, mint amikor az El Camino 800 kilométerére indultam. Ott három váltás fehérnemű, ruha volt a hátizsákomban, gyorsan száradó, könnyű holmik, alap a piperéhez (értsd egy szappan a mosakodáshoz, mosáshoz), egy túracipő a lábamon, egy mindenes túraszandál a megérkezéshez, elnyújtózáshoz, város felfedezéshez, zuhanyzáshoz. DE! Most csinos szandálom lesz, magassarkú, csillogós, ahhoz nem lehet technikai pólót húzni. Ahhoz hátul merészen sliccelt szoknya illik, könnyű csipke felső, hogy maga legyek a NŐ, az ölelő. A tangó séta ölelésben, és ehhez az én fejemben jár a szép ruha, a jó illat. Hogy jó legyen engem ölelni, velem tangózni.
Pedig félek, nagyon is. 50+-szal meddig száguldhat a fantáziám ezen az úton?
28 nap tangó vár rám. A napirendünk nagyon egyszerű lesz: alvás délig, aztán argentin reggeli, ahogy ott szokás, délben. A spanyol hódítók által az arab konyhából Dél-Amerikába került empanada ízét már ismerem, hála egyik kedves tanáromnak, Endrének, aki egyszer egy duma-délutánon empanadát, azaz falatnyi, tésztába csomagolt bármit rendelt az újonnan nyílt pesti street büféből. Délután workshopok, táncórák, tanfolyamok, város felfedezés, este vacsora. Nagy marhahús, grillezett egytálétel (paradilla), helado (az olasz fagylalt argentin megfelelője) vár bennünket. Aztán átlényegülünk a tangóéjszaka hangulatához. Szép ruhában, éjféltájban megérkezünk a milonga helyszínére, és ahogyan illik, miradával fogadjuk mi lányok a cabaceot, hogy belibbenhessünk a parkettre, ahol 10 percre az ölelésé a főszerep. A kétely persze hű társam ma még: lesz-e táncosom, lesz-e, aki velem akar sétálni, ringani, forogni a tanda alatt? De mindegy is: nekem már az is szívbe költöző élmény, hogy ott lehetek, ahol a tangó született, ahol a mindennapok része, ahol az utcasarkon Carlos Gardel szól.
28 nap tangó Buenos Airesben.